Nagyon kíváncsi voltam, hogy hol tartanak most a fiatal színészhallgatók. Nem voltak elvárásaim, mivel ez egy érzékeny terület. Emlékszem, mennyire nehéz volt fiatalként bizonytalanul, gátlásosan megmutatni magam egy-egy belsős vizsgaelőadáson. Mit szólnak majd a művésztanárok, rettegtem, nehogy tehetségtelennek találjanak mégis – nehéz ügy. Egy rosszízű kritika, egy rosszkor elhangzott mondat nagyon meghatározó tud lenni. Semennyi […]
Egy családi örökség és a történelem élménye: Nélküled Vannak történetek, amelyek mélyen gyökereznek bennünk, olyan anekdoták, amelyeket generációról generációra mesélnek tovább, és ahogy hallgatjuk őket, egyre inkább felismerjük: nem csupán a múltunk részévé válnak, hanem saját önazonosságunk szövetébe is beleszövődnek. A Nélküled című színházi előadás éppen ilyen élményt nyújtott. Eddig abban a tudatban éltem, hogy
Néha nehezen esnek le a dolgok. Az elején azt gondoltam, lehet mégis igazuk van a fanyalgóknak, de mégis inkább azt akartam, jó legyen. Persze egyáltalán nem tűntek fiatal és energikus srácoknak, de még felszabadultnak sem. Aztán a közepe táján kezdett megjönni a hangulat, kicsit belerázódtak a koncertbe (ez a turné második állomása), aztán a közönség
Ed Nash a THE LINE OF BEST FIT portálon megkérdezte Matt Johnsont, a THE THE zenekar, művészeti projekt zsenijét, melyik dalokat emelné ki munkásságának több mint négy évtizedes terméséből? Az 1993-ban megjelent DUSK (Alkonyat) albumról a Lonely planet (Magára hagyott bolygó) – című dalról is szó esett: “Miért pont ezt a dalt választottad a DUSK albumról?