vers
Élő – idézés: A Galkó
Általában túl későn, utólag írunk valakiről, aki fontos. Mint, ő. Természetes a jelenléte és ha eltűnne, akkor döbbenénk rá, hogy ismét szegényebbek lettünk. És, milyen kár, hogy. Ezt a hibát nem követjük el tehát. „Galkó Balázs Kutatóintézet” – definiálja magát ez a kényelmetlen ember. Folyton azt kutatja, hogy ki is ő tulajdonképpen és mivégre:
Reggel szoktál jönni
Gyakran úgy ébredek, mint halálom után. Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazásaannak, amit a hétköznapi nyelvúgy mond: Valósággal újjászülettem. Keskeny derengés ujjnyi bor felett,kétséges élfény egy távoli fémtárgyon: mindez artikulált – mint egy mondat,noha csupán egy mondat benyomása.Felirattöredék egy likacsos kövön,melyet bizonnyal elhengeríteni kéne. Véget nem érő reggelben próbálokkövetkeztetni a körülvevődolgokból kilétemre. Eközben a szükségekténykedésre késztetnek, persze:ablakot