Thomas Bernhard – Bagossy Bálint – Réder Ferenc: Irtás (TRAFÓ Klub, 2024.05.05., Fotók: Somorjai Máté. A képek forrása: Trafó) A TRAFÓ-ban jártam, az IRTÁS – című előadást néztem meg, tizedik alkalommal játszották, Bagossy Bálint rendezésében. Az előadás Thomas Bernhard azonos című, alcímében indulatműként aposztrofált regényét dolgozza fel. Nagyon fontos szöveg ez. Megértem a […]
Szeptember második hétvégéjén Balatonbogláron jártam, a Kék Kápolnában. Kelemen Kristóf Szeánsz (Necromancy) című dokumentarista VR installációját néztem meg, éltem át itt. A 17 perces alkotást szeptember 7 és 10 között (csütörtöktől vasárnapig), félórás turnusokban 2-2 néző nézhette meg a kápolnában körülhatárolt fizikai térben, illetve a VR szemüveg segítségével kitágított virtuális térben és időben. A fizikai
1994.Zalaegerszeg. Kodály utca – színészlakás: Kelemen Zoli feltette bakeliten a “Levél Nővéremnek” című lemezt. Leírhatatlan. 1997.Zalaegerszeg. Zsinagóga – az első előadás: “A Telihold dalai” – az első találkozás: Schwéger Arnival átadtuk neki a vörösbort, amit közös fogyasztásra szántunk.”Nekem hoztátok, fiúk? Gyertek, üljünk le ott hátul! “Éjjelbe nyúló beszélgetés. Miénk lett a piros multi a végén. Ébren
Noviembre A Ner – Life előtt még adtak izgalmas kortárs filmeket a Duna Tv késő esti adássávjában. Nagyon szeretem ezt a filmet. Érdemes! A Noviembre egy gerilla utcai színházi társulatról szóló 2003-as spanyol film, amelyet retrospektív hamis dokumentumfilmként mutatnak be, Achero Mañas rendezésében . Noviembre Rendezte Achero Mañas Által termelt José Antonio Félez Írta Achero
Általában túl későn, utólag írunk valakiről, aki fontos. Mint, ő. Természetes a jelenléte és ha eltűnne, akkor döbbenénk rá, hogy ismét szegényebbek lettünk. És, milyen kár, hogy. Ezt a hibát nem követjük el tehát. „Galkó Balázs Kutatóintézet” – definiálja magát ez a kényelmetlen ember. Folyton azt kutatja, hogy ki is ő tulajdonképpen és mivégre:
Gyakran úgy ébredek, mint halálom után. Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazásaannak, amit a hétköznapi nyelvúgy mond: Valósággal újjászülettem. Keskeny derengés ujjnyi bor felett,kétséges élfény egy távoli fémtárgyon: mindez artikulált – mint egy mondat,noha csupán egy mondat benyomása.Felirattöredék egy likacsos kövön,melyet bizonnyal elhengeríteni kéne. Véget nem érő reggelben próbálokkövetkeztetni a körülvevődolgokból kilétemre. Eközben a szükségekténykedésre késztetnek, persze:ablakot
„ Oh c’mon please now … „ A-HA: I’ve Been Losing You Miért vagyunk ennyire egyedül? Mit tehetünk a másikért és önmagunkért? – teszem fel ezeket az örökérvényű kérdéseket ismét, miután megnéztem Joachim Trier : Oslo, 31.august című filmjét. A történet alapja, Pierre Drieu La Rochelle: „Le Feu Follet”, vagyis Lidércfény című könyve, melyből 1963-ban
David festett királyságot, forradalmat és császárságot is. Mindig megérezte az idők szavát – emlékszem dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész professzor szavaira – Davidizmus. (Többször kitöröltem már, de most mégis ide írom:) Seggnyaló festészet. (Majd lehet ezt is kitörlöm.)
„Nem szabad, hogy tétlenségen érjenek. Hogy rajtakapjanak, amikor megállok az utcán, és csak úgy bámészkodom. Vagy éppen leülök egy padra, és csak úgy belebámulok a levegőbe. Egy árnyék vetődik elém. Ráérünk?Ennyi időnk van? Sétálok. Ez a legnagyobb bűn. A séta. Hogy valaki csak úgy elindul sétálni. Séta… sétány. Kiveszett, elfelejtett szavak. Meg az, hogy valaha…
„Festés közben akarok meghalni, mondta Cézanne… éppen Cézanne, akiről feljegyezték, hogy egyetlen kitüntetés, vagy siker sem szennyezte be. Valószínűleg Nietzschének van igaza, amikor azt írta, hogy a művészi lét az emberi élet legmagasabb és egyben tulajdonképpeni feladata. Senkinek sem jut eszébe azt mondani, hogy meghalni könyvelés közben kíván. A művészetet manapság hasztalan kívánják kultúrává degradálni
Még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy egy csarnok építése miatt összetörtek egy köztéri szobrot. Meg sem próbálták restaurálni, és valahol máshol felállítani. Mert ezt is lehetett volna. Amellett, hogy a nemrég Kossuth-díjra felterjesztett Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, és emiatt már alapból értékes, kordokumentum is. És persze ez egy köztéri szobor: a közé.
Mozgás és viselkedés. Másfajta táncok. Nincs lineáris elbeszélés. Sztereotip napi rutinok, pszichózis. A színészek viselkedésének ritmusát a cselekvési terület határozta meg. Neurotikus gesztusok. A történéseket két ideiglenes együttes zenéje kísérte. Tök jó zene. 16 mm-es felvétel 1982-ből. Elmosódva, interferálva, festésre inspirálva. Ezek tényleg másfajta táncok. Akademia Ruchu: Other dances, 1982. Bik Van der Pol: Far
Nan Goldin lefotózta magát 1 hónappal azután, hogy szarrá verte a pasija. Képben rögzített memória. Segített. Nan Goldin: Nan one month after being battered, 1984. Bik Van der Pol: Far Too Many Stories to Fit into so Small a Box. Centrum Sztuki Współczesnej Zamek Ujazdowski, Varsó, Lengyelország, 2020. 03. 06.
