Yosuke Yamashita: Burning Piano, 2008 Ez most szimplán csak tetszik. Az imént fedeztem fel a Nownesst. Rengeteg nagyon fontos akció, meg performansz videója megvan rajta. (Közben kiderült, hogy kb. minden pajtásom régóta ismeri az oldalt.) Olyanok is, amikről korábban csak tanultam vagy hallottam, de soha nem láttam. Tök máshogy képzeltem el őket. Jó […]
Az egyetemek autonómiája középkori eredetű. A hagyomány szerint az 1088-ban alapított bolognai egyetemet I. Barbarossa Frigyes császár Habita kezdetű constitutiója ebben már csak megerősítette. Ha tehát ezekhez az elvekhez, a hagyományokhoz(!) ragaszkodunk, akkor ez konzervativizmus, és nem liberalizmus. Vagy most akkor hogy van ez? Éljen az önrendelkezés joga, éljen a SZFE lázadó ifjúsága!
Szabad haragudni azokra, akik nyilvános kiállásukkal állásfoglalásra kényszerítenek minket is?
“Találkoztunk egy magyar férfivel, aki elmondta, hogy az ország keleti feléről jött és Pesten illetve Csepelen is járt, ahol látott egy gyűlést, amin sok ember volt és azt kiabálták: Rákóczi, Rákóczi.” Most is ilyen világ van. 1945 júniusa Kovács Ferdinánd: Emlékeim. Zalaegerszeg, 2016, magánkiadás.
David festett királyságot, forradalmat és császárságot is. Mindig megérezte az idők szavát – emlékszem dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész professzor szavaira – Davidizmus. (Többször kitöröltem már, de most mégis ide írom:) Seggnyaló festészet. (Majd lehet ezt is kitörlöm.)
„Festés közben akarok meghalni, mondta Cézanne… éppen Cézanne, akiről feljegyezték, hogy egyetlen kitüntetés, vagy siker sem szennyezte be. Valószínűleg Nietzschének van igaza, amikor azt írta, hogy a művészi lét az emberi élet legmagasabb és egyben tulajdonképpeni feladata. Senkinek sem jut eszébe azt mondani, hogy meghalni könyvelés közben kíván. A művészetet manapság hasztalan kívánják kultúrává degradálni
Még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy egy csarnok építése miatt összetörtek egy köztéri szobrot. Meg sem próbálták restaurálni, és valahol máshol felállítani. Mert ezt is lehetett volna. Amellett, hogy a nemrég Kossuth-díjra felterjesztett Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, és emiatt már alapból értékes, kordokumentum is. És persze ez egy köztéri szobor: a közé.
Zenélni az erdőnek. Most éppen a kertnek. Az alkotás módszer, az alkotás rituálé. A hang(, mint) önálló jelenség. Fontos a tér és az atmoszféra, amelyben létezni és funkcionálni képes – olvasom, amikor Sós Gergő kertjéből szétadott monoton/monokrom drone sessionjét hallgatom, élőben, a koronavírus első éve március havának 22. napján, egy tök hideg délutánon, a nyomorult
Mozgás és viselkedés. Másfajta táncok. Nincs lineáris elbeszélés. Sztereotip napi rutinok, pszichózis. A színészek viselkedésének ritmusát a cselekvési terület határozta meg. Neurotikus gesztusok. A történéseket két ideiglenes együttes zenéje kísérte. Tök jó zene. 16 mm-es felvétel 1982-ből. Elmosódva, interferálva, festésre inspirálva. Ezek tényleg másfajta táncok. Akademia Ruchu: Other dances, 1982. Bik Van der Pol: Far
Nan Goldin lefotózta magát 1 hónappal azután, hogy szarrá verte a pasija. Képben rögzített memória. Segített. Nan Goldin: Nan one month after being battered, 1984. Bik Van der Pol: Far Too Many Stories to Fit into so Small a Box. Centrum Sztuki Współczesnej Zamek Ujazdowski, Varsó, Lengyelország, 2020. 03. 06.
