Élő – idézés: A Galkó
Általában túl későn, utólag írunk valakiről, aki fontos. Mint, ő. Természetes a jelenléte és ha eltűnne, akkor döbbenénk rá, hogy ismét szegényebbek lettünk. És, milyen kár, hogy. Ezt a hibát nem követjük el tehát.
„Galkó Balázs Kutatóintézet” – definiálja magát ez a kényelmetlen ember. Folyton azt kutatja, hogy ki is ő tulajdonképpen és mivégre: „ A Galkó Balázs az az, aki nem fogja be a pofáját, aki nem szereti a hazugságot, nehezen viseli a megalázást, a megaláztatást.”
Hívórímek: színész, versmondás, Ki Mit Tud – 1968, 25. Színház, József Attila összes versének elmondása, A kor négyszögesítése, Gyermekétkeztetési Alapítvány, tüntetések, stb.
„ De, hát mi a frászt csináljon az ember, ha éhező gyerekek vannak?! Hát, nem lehet nem föllépni, nem ütni a vasat…hát, az egy nonszensz, hogy gyerekek éhezzenek! „
„ Én magát a mű – vészetet utálom, de azért utálom, mert mű! Az igazi vészetet…Árvai Gyuri találta ki a Természetes Vészek Kollektíváját és ezt irigylem tőle nagyon…”
1999/2000., Új Színház, Magyar László terem. Kis szoba a színház padlásterében, az ablakok a bérházak ölelte udvarra néztek, emlékeim szerint mindig besütött a nap. Itt gyűltünk össze –mi stúdiósok- hétfő délutánonként, hogy részt vegyünk Galkó Balázs versmondó kurzusán. A fő cél a furmány űzése volt, tehát: a patetikus, hamis hangoktól mentes hiteles közlés.
Furmányos melléknév szinonímái: ravasz, leleményes, találékony, agyafúrt, dörzsölt, rafinált, körmönfont, furfangos, fortélyos, csavaros eszű, cseles, rafkós, csalafinta, fondorlatos, fifikás, fineszes, ötletes, élelmes, trükkös, frappáns, firnyákos, eszes, okos, rókalelkű, minden hájjal megkent, cselszövő, huncut.
„ Miért gondoljátok, hogy József Attilát csak búval baszottan lehet mondani?!”
„ Bárhogy mondhatod: üvölthetsz is, csak igaz legyen!”
„Látjátok, hogy az egyszerű mennyivel bonyolultabb bír lenni, mint a furmány?”
Szúrós szemmel néz, beletúr a hajába – miközben mondja, a keze Galkósan lebeg – minden az arcára van írva: nincs menekvés!
Én voltam a legfőbb furmányos, fogalmam sem volt a versmondásról, a nulláról indultam, sőt. Ösztönösen éreztem, hogy kivételes helyzetben vagyok, hogy menni kell utána, hajtani ezt az embert.
„ Balázs, meghallgatnál?” És mondtuk az öltözőben is. Meg is lehetett lepni: „ De kurvajó ez a Kassák!”, „ Szép. Látod? Na!”
A mester titulustól talán ódzkodna, pedig az: mester.
Ha találkozna önmagával – azzal a bizonyos fiatalemberrel: nem vallana szégyent.
„Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk…” József Attila: Thomas Mann üdvözlése
