Még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy egy csarnok építése miatt összetörtek egy köztéri szobrot. Meg sem próbálták restaurálni, és valahol máshol felállítani. Mert ezt is lehetett volna.
Amellett, hogy a nemrég Kossuth-díjra felterjesztett Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, és emiatt már alapból értékes, kordokumentum is. És persze ez egy köztéri szobor: a közé. Mindenkié. A tiéd és az enyém is. Anyagilag értelmezhető veszteség.
Nekem fáj, hogy elvesztettük.
Szabolcs Péter: Zászlóvivők, 1974. 2019 végén megsemmisült.
www.kozterkep.hu/26763/zaszlovivok
