„Festés közben akarok meghalni, mondta Cézanne… éppen Cézanne, akiről feljegyezték, hogy egyetlen kitüntetés, vagy siker sem szennyezte be. Valószínűleg Nietzschének van igaza, amikor azt írta, hogy a művészi lét az emberi élet legmagasabb és egyben tulajdonképpeni feladata. Senkinek sem jut eszébe azt mondani, hogy meghalni könyvelés közben kíván. A művészetet manapság hasztalan kívánják kultúrává degradálni és a művészetet az apparátusba beépíteni. Naplopó, ugyanakkor éjjel és nappal dolgozik, mindig ellenzékben van, követelő, elégedetlen lázadó, rakoncátlan, csinál valamit, ami teljesen haszontalan, semmiféle termeléselmélettel nem magyarázható, nem statisztikázható, több bajt idéz, mint a háborúk, a népeket megbolondítja, praxisnak nyelvet ölt,… mert ó, ezek a versek, ezek a regények, hát még ezek a festmények, hát még ezek a szonáták, …és éppen ez az, aminek gyakorlása közben meghalni akar.” (Hamvas Béla: Öt meg nem tartott előadás a művészetről)
