tökéletes

1. Hibáktól vagy hiányosságoktól mentes (állapot, alkotás, termék); minden tekintetben teljes és hibák nélküli (tulajdonság), amiben hiánytalanul benne van minden, aminek benne kell lennie, és nincs benne semmi olyan, aminek nem kellene ott lennie.

A mérnök a tökéletes számítógép megalkotásán fáradozik. Senki sem tökéletes a maga nemében. A tökéletes szépség és jóság csak eszmei szinten létezik. A matematikai elvont fogalmak egész rendszere tökéletes modellt alkot a tökéletlen világról.

2. A lehető legjobb, legkitűnőbb (alkotás, állapot). Az adott fennálló vagy figyelembe vett körülményeken belül az elérhető legteljesebben megnyilvánuló (tulajdonság, dolog vagy cél). Legvégső szintű (dolog, tulajdonság), aminél már nem lehet érzékelhető módon tovább fejleszteni, javítani, ami így a céljának, kívánatos jellemzőjének mindenféle érzékelhető és számba vehető megszorítás nélkül megfelel.

A reneszánsz életszemlélet megvalósulására Leonardo Da Vinci (1452-1519) élete egy tökéletes példa. Amikor belépett a szobába, úgy érezte, hogy tökéletes csend veszi körül, és ez neki tökéletes nyugalmat jelentett.

Eredet [tökéletes < ómagyar: tökéletes < tökél + -etes (melléknévképző) < ősmagyar: tökél, tekél (befejez < gömbölyít) < teke + -l (igeképző)]