“Emlékeim szerint Terry Pratchett A mágia színe című könyvében írta, hogy 20 évbe kerül megtanulni azt a varázslatot, amivel mezítelen szűzlányokat idézhetsz a szobádba, de mire sikerül, már nem is tudod, hogy eredetileg mihez akartál kezdeni velük. Ha nem is 20 év, de 15 eltelt, amire megjelent az első nagylemeze a bandámnak, amelynek címe Idő. Mit jelent ez az egész? Ez annak a szenvedélynek/szenvedésnek a manifesztációja, ami már gyermekkoromban elkezdődött. Nem kitartás, ez kényszer, nem javak és öröm, hanem flagelláció, önmegváltás, önkép. Hogy pontosan zenésztársamnak ez mit jelent, nem tudom, talán egyszer elárulja nekem, persze ő nem híve a czifra szavaknak. Ezzel együtt nem csak a saját termékem, hanem mindazoké is, akik hozzátettek valamit a velem való interakciójukkal. Barátság, szerelem, segítség, szívességek, megértés, szigor, harag és így tovább. Felsorolni nem is tudnám hányan járultak hozzá, hogy megszülethessen, ezúton is köszönöm nekik.
Tehettünk volna sokkal többet, lehetettünk volna sokkal jobbak, de úgy gondolom, hogy azért nem tenni meg egy lépcsőfokot, mert már az azt követőn szeretnék állni, a tétlenség kárhozata.
Szükségtelen a penitencia, hibánk tudom, rengeteg van, pláne bennem, de mindig, ha csak egy kicsit is, fejlődünk. Büszke amatőrök, bárdolatlan bárdok vagyunk, és így van rendjén.
Mellesleg az Idő, nem az, ami eltelt, nem is az elvesztegetett. Ez a megfelelő idő.”
Rácz Péter
