Ed Nash a THE LINE OF BEST FIT portálon megkérdezte Matt Johnsont, a THE THE zenekar, művészeti projekt zsenijét, melyik dalokat emelné ki munkásságának több mint négy évtizedes terméséből?
Az 1993-ban megjelent DUSK (Alkonyat) albumról a Lonely planet (Magára hagyott bolygó) – című dalról is szó esett:
“Miért pont ezt a dalt választottad a DUSK albumról?
Ez is egy album-záró dal. Valami egészen naggyal, epikussal, grandiózussal szerettem volna lezárni az albumot, ezzel szemben egészen egyszerűen született, a demón jómagam játszottam egy kis zongorán, dobgép, és vonós szinti kiséretében. A DUSK albumon nagyszerű zenekar játsza: Johnny Marr, Dave Palmer, James Eller és a csodálatos billentyűs, DC Collard.
A dal a bolygónkhoz, egyben önmagunkhoz fűződő kapcsolatunkról szól. Az egyetemestől a rendkívül személyesig jut el a refrénben: “Ha nem tudsz a világon változatni, változz önmagad, ha nem tudsz változni, a világot változtasd.”
Nem csak írtál társadalmi kérdésekről, de aktívan ki is álltál ügyek mellett.
Poltikai tömörülések aktív résztvevője voltam, főleg az ARK (Bárka) nevű környezetvédemi csoportnak, aminek alapító tagja is voltam. Mint minden értelmes ember, én is aggódtam, hogy mi történik a bolygóval, és általában a környezetszennyezéssel, a környezetünkkel.
Eljön a pillanat, amikor rájössz, hogy azt a bizonyos mennyiségű elkeseredést, dühöt amit magadban hordozol, valószínűleg kifelé is sugárzod, és a bolygó végső soron az egyes emberek összeadódó dühétől beteg. Ha minden ember a harmóniára törekedne a saját életében, megszűnnének a problémák. Elcsépelten, és leegyszerűsítően hangzik, de olyan ez mint egy a testben, sejtszinten jelenlévő betegség. Ha a szervezet sejtjei egészségesek, nem betegszik meg, vagy gyorsan leküzdi a betegséget. Van azonban az a helyzet, amikor mély, nagyon mélyen rétegezett, áttétes betegséggel állsz szemben.
És ott van az érzés, a gondolat, hogy saját magadra is oda kell figyelned, ugyanakkor kedvesnek kell lenned azokkal az emberekkel, akikkel kapcsolatba kerülsz, és törekedned kell, jobbítanod a dolgok állásán. Meg kell oldanod azokat a problémákat, amiket képes vagy megoldani, mielőtt a harag felemésztene azon dolgok miatt, amiken nem tudsz változtatni.
Tartok tőle, hogy az elmúlt években, talán magát a környezetvédelmi mozgalmat is beszivárogtatták a nagyvállalatok, amelyek a vállalati célok érdekében manipulálhatják az emberek környezet iránti őszinte aggodalmát, bonyolult helyzetben vagyunk.
A dal végét szeretem igazán: „Akiket elvesztettem, és emberek, akiket soha meg sem ismerhetek, soha ki nem mutatott érzelmek / A világ túl nagy. Az élet túl rövid.” Valójában ez a kiállításom mindenkihez, hogy minden pillanatból a legtöbbet hozza ki, és jobb emberré akarjon válni.
Apám váratlanul, két nappal azelőtt halt meg, hogy a legutóbbi turnénk során a Royal Albert Hallban játszottunk, lesújtó volt, nagyon-nagyon közel álltunk egymáshoz. Az egyik páholyból nézte volna a műsort. Emlékszem, ez a dal volt az utolsó a szettben, és miközben az „All the people I’ve lost” sort énekeltem, felnéztem oda, ahol ő ült volna, nagyon erőteljes élmény volt.”
Matt Johnson negyed évszázad elteltével új dalokkal és mondanivalóval állt elő, új THE THE albumot jelentetett meg 2024-ben, ENSOULMENT (Meglélekesedés) – címmel.
