MORRISSEY koncert – 2026.07.12., Budapest, Barba Negra Red Stage
Ha egyszer Morrissey koncert van Magyarországon, menni kell, nincs mese, akkor is, ha egy ideje már csak mérsékelten követem a munkásságát. Hangja magától értetődően szólal meg gyakran a fejemben, a bio-walkmanemen, a The Smiths dalok, és szólókarierjének dalai kísérik az életemet, amióta csak hallok, sok szövegét mintha én magam írtam volna.
A mostani koncertet részemről több hónapos, egyre gerjedő várakozás, Morrissey részéről pedig egy általa összeállított, kb. félórás zenei video-válogatás előzte meg. Az este fél nyolckor kezdődő, ritka, régi és újabb koncert, és tv-szerepléseket felvonultató impozáns összeállítás önálló revüműsorként is értelmezhető volt, a zord világvégi megálló Barba Negra kulisszái is szexisebbé váltak a Stooges, a Sigue Sigue Sputnik, a Visage, a Department S, David Bowie, a Ramones, az Interpol, a The Runaways, az olasz Little Tony zenéitől , Lypsinka (John Epperson), Benny Hill, David Hoyle transz-kabaré, és stand-up jeleneteitől.
Legutóbbi, a 2026-os Make-up is a lie – című albuma jó lemez, mégsem annyira erős, mint, mondjuk a 2004-ben megjelent, véleményem szerint utolsó tökéletes albuma, a You are the quarry. Felkészültem rá, hogy MOZ talán mérsékelt érdeklődést, odaadást fog mutatni a közönség felé, épp elég ellentmodásos hír jött szembe az elmúlt évek során banális hisztik miatt elmaradt koncertekről, szélsőségesen radikális politikai témájú megnyilvánulásairól. Féltem tőle, hogy nem tetszik majd neki Csepelen, vagy, hogy nekem nem fog tetszeni Csepelen, hogy méltatlanul gyér számú közönségben állva, elhasználtnak, és nyomorultnak fogom magam érezni, hogy elöregedett a világ…
A 67 éves Morrissey minden ellentmondásos prekoncepciót meghazudtolva, olyan éllel, karizmával lépett a színpadra, ami mindent felülírt. Gyönyőrűen énekelte végig a koncert minden egyes dalát, az elsőtől az utolsóig egyenesen nekem (biztos vagyok benne, hogy a közönség túlnyomó része ugyanígy érzett).
Elképesztő mennyiségű tökéletes szerzeményt húzhatna elő a daloskönyvéből, szinte bármilyen sorrendben. A ma esti setlist is nagyon működik, a régi dalok felhúzzák az újakat, és fordítva. Örülök, hogy örül, hogy itt lehet, és el is hiszem, hogy így van. Nagyon meggyőző a dobos lábdobját díszítő HUNGARY – feliratú piros-fehér-zöld címer. Morrissey bíztatja a közönséget: Bárki bármit megtehet.
Nem táncolunk igazán, de egyre lazábbak vagyunk, elernyedünk, együtt énekelünk. Mégis megérte eljönni, boldogok vagyunk, a dalok felemelnek, nem vagyunk egyedül.
Költő barátom így foglalja össze benyomásait: Nem diszkó ez, nem punk, nem arculcsapás, nem funk, ez egy szendelgésből iramodó rohanás, éhség ez, és nem koplalás! Olyan jó most nem szégyellnem, hogy szeretem, reménytelen!
Robert Smiths (The Cure) szerint (akivel híresen utálják egymást) ugyanaz a dal jön Morrissey torkából, akárhányszor kinyitja a száját. Nem megyek másik nagy kedvencem szarkazmusával, mindkettőjüket szeretem, én nem megyek a fanyalgókkal sem, örülök, hogy itt lehetek. MOZnak van mondanivalója, még mindig, az biztos. Újabb dalai mintha még mindig ugyanazokról a triviális dolgokról, érzésekről szólnának, a kívülálló magányáról, sértettségéről, mégis megunhatatlanok. Csendes sóvárgás a kimondatlan szerelem után.
Sajátos humorral mesél a dalok között arról, hogy merre tart ez a bolond világ, hogy hányszor meghalt és újjászületett már, hogyan ismétli önmagát ez a séma, hogy mennyi mondandója van még, de a díjakat nem ő kapja. Őszintén örülök, hogy volt ideje sétálgatni is Budapesten, emberekkel találkozni…
„I am human and I need to be loved, just like everybody else does!”
Fantasztikus zenekar áll mögötte, olasz, bogotai, amerikai tagokkal. Szofisztikált, hűvös eleganciával, de biztosan szolgálják a dalokat, egy-egy kurta gitárszóló emlékeztet arra, hogy azért a színpad bármikor lángra lobbanhat.
Az „I know it’s over” alatt eltörik a mécses. Könnyek folynak az arcomon, „Oh Mother, I can feel the soil falling over my head” ismételgeti Morrissey, 2020-ban elhunyt édesanyjának, Elizabethnek fiatalkori kettős arcképe előtt.
Az előadott dalokhoz hathatósan hozzájárulnak a háttérre vetített képek, ismétlődő, régi filmekből vett filmszekvenciák, GIF-ek. James Baldwin író, polgárjogi aktivista arca, Penelope Tree India briolettje-gyémántos portréja, az elfelejtett hollywoodi sztár Sal Mineo rajongói klubjának címere, James Dean, Bruce Lee, Pier Paolo Pasolini író, filmrendező alakja, Brigitte Bardot, a New York Dolls zenekar fotója, a The Mechanical Boy egy régi brit ifjúsági filmből, az író Jack Kerouac fejbiccentéses gesztusa, Kirk Douglas és Cyd Charisse őrült autós jelenete az Egy amerikai Rómában-ból: Morrissey ezekkel is mondanivalót közvetít, kívülálló, esendő hőseiből büszke, erős várat emel.
Oscar Wilde-ot is meghívta a koncertre, a háttérben a költő kalapos portréja látható az Irish Blood, English Heart alatt. A dal utolsó tatktusaira Morrissey a költő nevét kántálva hol az arcképre, majd a közönségre mutat, úgy gesztikulálva, mintha azt mondaná: „Látod őket, Oscar ?!”
Az utolsó nemzetközi playboy karizmája, kisugárzása mit sem vesztett intenzitásából, igazi művész, a legnagyobb élő dalszerzők, előadók egyike ő, olyan tartalmat, minőséget képvisel, amely ugyanazon legmagasabb polcon helyezkedik el, ahol Leonard Cohen, David Bowie, Bryan Ferry is helyet foglalnak.
A zenekar tagjai egyenként, saját anyanyelvükön búcsúznak el a közönségtől, majd Morrissey így vall:
„Szeretni foglak benneteket amíg végleg le nem robbanok, szóval soha el ne hagyjatok!”
Soha, hiszen az érzés kölcsönös.
A kb másfél órás koncert végén a ráadás az örök “There is a light that never goes out”, ami után leveti, és a közönségbe hajítja Budapest-feliratú pólóját…
Judy Garland: You’ll never walk alone című dala szól, a kivetítőn Jean Cocteau 1930-ban készült, Egy költő vére (Le Sang d’un Poète) – című szürrealista filmjének öngyilkos-fejbelövős jelenete ismétlődik.
—
Setlist
Billy Budd / I Just Want To See The Boy Happy / First Of The Gang To Die / How Soon Is Now? / Notre-Dame / A Rush And A Push And The Land Is Ours / Now My Heart Is Full / Kerching Kerching / Zoom Zoom The Little Boy / Sure Enough, The Telephone Rings / I Know It’s Over / Everyday Is Like Sunday / The Monsters Of Pig Alley / Life Is A Pigsty / Make-up Is A Lie / Shoplifters Of The World Unite / Suedehead / Irish Blood, English Heart / Jack The Ripper // There Is A Light That Never Goes Out
