Átvetett lábakkal ül az Új Színház büféjében. Előtte fröccs, szívja a multifiltert. Figyel, a szakállát babrálja, grimaszol. Egyszerre átszól hozzánk, az ott lebzselő stúdiósokhoz: „ Annál a résznél, ott finomabban mondjad!” – tenyere a homlokán – egyre közeledik, ahogy mutatja. Hozzám fordul: „ Ha kinyújtod a karodat, nyújtsad ki teljesen – nálunk magas embereknél  nem lehet félbemaradt mozdulat, az suta!”

Ő, a mesterségtanárunk: Nagy Zoltán, színművész, vagyis: Zoli bácsi.

„Na, mi van faszok?!” – kérdezi mosolyogva. „ Zoli bácsi!” – és máris beszélünk hozzá.

Szeretem nézni, ahogyan létezik. Örökké töpreng, gondolkodik nyughatatlanul. Rendszeresen elfelejt leszállni Pomázon a hévről, mert átmélázza az állomásokat. Újraolvassa a drámákat, hogy felfedezzen valami eleddig ismeretlen, fontosnak tűnő részletet.

„ Kurvajó karakterszínész vagyok!” – kiáltja. Egymásra nézünk a többiekkel: „ Zoli bácsi…”

A közönség főleg a Família Kft Kövér Lajosaként ismeri. Gyulán – a nyári játékok alatt – a vár melletti Rondella bár teraszán egy helybeli autogramot kér tőle az elhíresült: „ Hajnalka, te ezt nem tudhatod!” mondattal. „A feleségemnek legyen szíves, Művész úr!” – és persze írja örömmel.

Tényleg kurvajó karakterszínész. Kis szerepek nagy alázattal történő ábrázolása. Nincs kamu, alibi: beleteszi mindenét. A szemei égnek, egész lényével, idegrendszerével jelen van – vibrál.

Bekéretőzik a fülkénkbe. „Fiúk, van itt hely, ugye?Nem akarok az öreggel(Taub János, rendező) utazni, utálok feszengeni.” Az úton végig memóriajáték, borokkal, sörökkel fűszerezve, vágni lehet a füstöt. „ Vigye el a fiúkat a szállásra!” – fizet taxit, mindent.

Rondella, éjjel kettő. „ Üljél le arra a székre és ha elindul benned egy gondolat, bármi: csináld!Nézzük, mi lesz!” Helyzetgyakorlat mindenhol, bárhol. Gesztikulál, magyaráz, delejes, izzó…

Visszahívom végre egy italra. Felnéz rám: „- Nekem hoztad?” – csodálkozik. „ -Neked, Zoli bácsi.” Mosolygok. Mosolygunk.

Összefutunk az Új Színház portáján. „ – Elmész?”” – El, Zoli bácsi. A Bárkába. „ – Ne tűnj el, jó?” „-Jó!”

Levelek Tormának

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük