Szentivánéji álom – a Soltis Lajos Színház Szombathelyen / 2023.04.16.

0

„Te azt mondod: álom – én azt mondom: színház.”

Az előadás plakátja

Nem tudok szofisztikáltan elfogulatlan recenziót írni az előadásról.

Fantasztikus este volt Szombathelyen, a Szentivánéji álom mindent odaadott, a Soltis Lajos Színház társulata nagyot álmodott! Szédítő volt őket a Weöres Sándor Színház nagyszínpadán látni! Az darab teljesen újszerűen hatott rám, pedig nem először láttam, és bizony, bármikor újra megnézném!

Miért?

Ha tízszer megnézném, huszadjára is biztosan találnék benne újat! Annyira jó játék megnézni ezt az előadást, imádom, hogy micsoda lelkesedéssel mókáznak a társulat tagjai, színészi, zenészi, színpadépítői feladatokat, együtt, vagy felváltva is teljesítve.

Szó szerint bejátszák a színházteret, a nézőteret is beleértve, magától értetődően hozzák a sokszor nyelvtörő szöveget, az olykor nyaktörő táncot, vagy a kettőt akár egyszerre.

Shakespeare klasszikus vígjátéka Nádasdy Ádám modern fordításában, Sándor Júlia szövegkönyvében egy csomó vicessebnél vicesebb ki-, és beszólással egészül ki, a remekül elhelyezett zenés, táncos, dalos betétek felváltva poénbombákat, vagy álomport szórnak ránk.

Fotó: Büki László ‘Harlequin’

Nagyon haladó Nagy Péter István rendezői látásmódja, az egész csapatot folyamatos mozgásban tartó koreográfiája. Filmszerűen vált egyik helyszínről a másikra, észrevétlenül állítja a fókuszt, a látószöget. Szeretettel teljes humorral és öniróniával mutatja be az amatőr színjátszó kör életét, aztán belendül a színdarab a színdarabban, a rendező álomvilágba emel, ahol szertelen tündérek rendetlenkednek. Egy elegáns mozdulattal ezt is  jól megpörgeti, a néző átdobva a valóság falán túl, a színpadon találja magát vigyorogva.

Fotó: Büki László ‘Harlequin’

Az előadás egy lüktető organizmus, ami magába szív és felemel, tele van nagyon vicces és sziporkázóan ötletes gegekkel, laza és mégis erőteljes vonásokkal megrajzolt, színes karakterekkel, zsonglőrködéssel. Profin túl van tolva az amatőr színjátszó kör minden dilemmája, sajátossága, az egész egy nagy rácsodálkozás az álomvilágra, ami a valóság is egyben, a SZÍNHÁZ ÜNNEPE!

Ez a színház szeretetből van, akik játszák egy nagy család, jó náluk lenni, amíg tart az előadás!

Fotó: Büki László ‘Harlequin’
Fotó: Büki László ‘Harlequin’

Bruckner Rolandnak egyszerre elhiszem, hogy hősszerelmes, és ugyanakkor ismer a deszkákon alul és felül minden csavart és szeget; Nagy Gábor nagy vehemenciával hozza a feldúlt Égeust; Pesti Arnold legalább annyira kúl tündérkirály, mint herceg, szarvasként, tigris maszk mögé bújó Kórász Robiként pedig nagyon vicces; Nagy Zsuzsi megjelenésében, mozgásában, megszólalásában is igazi vamp;  Fodor Lili úgy énekli a “He needs me”-t, hogy a jég is jólesően beleborzong, mielőtt felforr (a dalt a Ragyogás című filmből ismert Shelley Duvall énekelte először); a Gregorich Zsófia, Domonkos és Bálint nagyszerű zenészek és játékmesterek, Bálint színészként is testközelből közvetíti az amatőr / független színjátszó életpálya hullámvasútját; Tóth Ákos, Piller Ádám bőséggel csillogtatják sokrétú színészi, zsonglőr-,  és bűvésztudásukat is; Marton Mercédesszel, Hajba Beatrixszel alkotott szerelmi négyszög variációik harsányan szórakoztatóak;   Boznánszky Anna imádnivaló Pukk, csupa játék, varázslat…

Nem könnyű ennyi életet vinni az előadásba, de a Soltisok megteszik, teljes odaadással.  Több finom utalás hangzik el a társulat hétköznapjait, korábbi munkáit, küzdelmeit illetően. A nehézségeket meghaladva az “amatőr” (de nagyon lelkes) színjátszók minden gondja elszáll, hiszen a deszkákon töltött időre végre szabadok lehetnek. Kimondatik, amit már úgyis tudunk:  szeretnek minket, nézőket.

Legyünk velük hát barátok, és együtt rendbehozzuk a világot!

Az előadás színlapja a Soltis Lajos Színház honlapján.

 

Levelek Tormának

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: