A Soltis Lajos Színház MÁJUS – című bemutatóján jártam!
A celldömölki alkotók minden új megfejtése hívószó, Tárnoki Márk, fiatal rendezővel való találkozásuk ígérete pedig csak erősített az indulhatnékon! Szép Ernő két egyfelvonásosát (A hasbeszélő, Május) dolgozták fel az előadásban, a premier időpontját -remekül- a szerző 138-ik születésnapjára időzítették.
Egy este a vándor hasbeszélő szállására érkezik. A pincér miután elhelyezi a mutatványos bábjait, késői vacsorát és bort hoz neki. Az étel elfogyasztása helyett azonban életén mereng, szövegelés közben megiszik egy üveg bort, a bábjai pedig életre kelnek, feleség, gyerek, barát… az elképzelt személyek, akik után sóvárog magányosan. Monológja, hanghordozása, a megelevenedett bábok gesztusai rendkívül szórakoztatóak, de közben egyenletesen szivárog a melankólia. Tóth András fizimiskája, jelmeze Chaplinre hajaz, de játéka egy pillanatra sem szájbarágós, nagyon jól adja az ívet!
A díszlet egy szanatórium, talán Lipótmező… Itt tobzódnak a más-más mértékkel végletes ívben megrajzolt karakterek, fehérarcú bábok, álmodozó hétköznapi emberek. Tobzódásukból lényegében egy életigenlő, de betegesen szorongó társadalom körvonalai jelennek meg, májusi keserédes életképekben, a háttérben sziszegően fenyegető háborúval.
A színészek mindannyian több szerepben is megjelennek: A virágárus, a lufiárus, a rikkancs (a Déryné program brossúráját lobogtatja), a pereces, a gyufaárus fiú, a vak és kisérője, a fegyverek megszállotja, a cipőpucoló, a rendőr, az utcazenész, az öngyilkos… mindannyian nagyon szerethetőek, magányos lamentálásukon nevetsz, de ugyanabban a pillanatban megérzed a szorongásukat is. Nagydumás katonaszökevény igyekszik elcsábítani a romlatlanul naív fiatal lányt a Városliget egyik padján, már-már lyukat beszél a lány hasába, a bugyijáig, csókot lop. Az öngyilkos, vagy inkább örökös öngyilkosjelölt türelmetlenül igyekszik elzavarni őket, ugyanis már kinézte a liget legmegfelelőbb fáját, amire felkötheti magát. Arra jár egy rendőr, aki igazoltatja őket, a csábító mivel nincsenek papírjai, az őrszobán végzi. Az öngyilkosjelöltet Temesi Zsolt alakítja, remekül, szinte elhiszed, hogy véget akar vetni nyomorultnak gondolt életének. Keseregve mesél korábbi balul meghiúsult próbálkozásairól, soha nem jön neki össze a művelet, sejted, hogy valószínűleg azért, mert végül mindig megkapaszkodik az utolsó fűszálban, mielőtt a sötétségbe vetné magát. Miután hosszasan elbeszélget vele a fiatal nő, az öngyilkos elszégyelli magát, felülkerekedik benne az életigenlés.
Végig élőzene szól: gitár, melodika, djembe, ütőhangszerek kísérik az eljátszott, eltáncolt sorsfoszlányokat. A szereplők az előadás során többször dúdolni, énekelni kezdik az Imádok élni-című dal egy-egy sorát, a végén a dal kibomlik, táncos vidámság kerekedik. Utólag eszembe jut Jim Jarmusch Törvénytől sújtva (Down by law) – című filmjéből az a jelenet, ahol Roberto Begnini harsányan üdvözli Tom Waitset: „Szomorú és gyönyörű a világ!”. Tom elzavarja a flúgosnak tűnő olaszt, de szavai vele maradnak, dúdolni, énekelni kezdi őket.
Az előadás első fele sodró lendületű, látványos és vicces, a második felére belassul, elgondolkoztat, de az első rész vicceitől is lesz a második rész lamentálása olyan súlyos.
Az egész élet valahol el van rontva, az ember a holnaptól retteg, vagy a háborútól, és van olyan is, aki halálosan unja az egészet.
… viszont Május van, és beszűrődik a fény a repedéseken, szomorú és gyönyörű a világ!
A Soltis Lajos Színház a Facebookon
Imádok élni – Sárosi Katalin énekel
